.jpg)
Mint ősszel a feszülő,
hasadó
gesztenyeburok,
úgy gurul hozzád
a fényes,
mélybarna titok,
kelyhe gyümölcsét
leteszi eléd,
Sára nem szülte meg
Neked
a gyermekét.
Késő öröm lett volna,
lett belőle bánat,
szelencébe zárt
keserű alázat,
sok titkos óhaj,
kérés
és sóhaj lebegő teste,
búcsút intett,
és elszállt
egy januári este.
***
Kaptam helyetted verseket,
örömök helyett rímeket,
fájdalomból lett ötletet,
maréknyi jóból
betűket,
tenyérnyi rossztól
szavakat,
nehéz batyuval
sorokat,
kőnehéz
súlyos
mondatot,
amit magammal vonszolok,
és mikor végleg leteszem,
vers lesz belőle,
azt hiszem.