Radnai István:
SZERELEM LEPRÁS SZŐNYEGEN
fakó lakóm a színeinket vesztve
még tapodunk a hímes szőnyegen
amit nem gyerekmunkás vetve
át a szálakat sző míg ridegen
egy marék rizs vagy faggyú
nehogy éhen vesszen a fattyú
ki a családnak addig érték
míg keres fillért vagy piasztert
lelkét és kezét felsérték
zárt kapun túl a flasztert
se járhatja nemhogy erdőt
széljárta rétet s balzsamos
levegőt miről énekelhet költő
miközben lába süpped tapos
egy marék rizs és faggyú
tea nehogy éhen vesszen a fattyú
lám megjárjuk köreinket
mohos az erdő hull a cseppje
eső mit felhő terít a hegyre
dombra kertre lehűt minket
és betérünk az otthon kétes melegébe
ahol a kéjes ágybetét süpped
és puha gyapjú szőtte szőnyeg
megfoghatom titkon a melled végre
s nem gondolkodom bár faggyú
és lanolin szagába fulladt a fattyú