Látomás
Írta: Fenan Dátum: Október 20 2007 05:21:26
T
Csak Te vagy,
ki mindkét világomban ott van
Teljes hír
Ág-tépte ruhában futok, ha szél kel
Lobogó hajjal, sikoltva-sírva
Beborít hulló, holt levelekkel
A zúgó erd? vihar-haragja.
Ez a föld nekem nem otthonom már,
Örömöm, helyem nem itt találom;
Fontos feladat az, mi reám vár
S barátok, nem itt, egy másik világon.
Farkasok között, az avar-puha csöndben
Mezítláb lépek, táncra szökken lábam;
Ülök a harmattól illatos erd?ben
Lebbenve szálló tündérszárny-ruhában.
Csak Te vagy, ki mindkét világomban ott van,
Ha zokogok, óvón felém nyújtod karod;
Mosolyod a béke, szemedben, hajadban
Csillagvirág fénylik; nálad otthon vagyok.
Árad bel?led a bódító-friss illat,
A hajamat félt?n simogatja kezed;
Topázzöld varázs, éber álom ringat
Nevemet, mint titkot, oly halkan leheled.
Elvész kezeidben apró kislány-kezem,
Ha szemedt?l szédülten beléd kapaszkodok
S ha magadhoz ölelsz, karjaidban érzem:
Az én szívem benned, a tiéd bennem dobog.