HATVANKILENC ÉVES LETTEM
Élet rohan egyre csak
Üres néha a vízcsap.
Sorsomon nem változtat,
Fordítva tán egyszerűbb
Keressük a nagyszerűt.
Csapból folyjon mindig víz
Akkor talán jobb az íz.
Mosolyog a kenguru,
Nem lesz többé háború.
Szívem diktál nem az ész
Azért édes minden méz.
Bennem lakik, ami nincs
Talán éppen az a kincs.
Haza nélkül haza nincs
Bennem talán az a kincs.
Földön járok nem égen,
Disszidáltam nem régen.
Haza jöttem, de minek
Én semmiben nem hiszek.
Akartam mást, de minek
Nem voltam jó senkinek.
Elment minden idegen
Kapaszkodtam hitemben.
Új világ lesz, új élet
Úgy szállnak majd az évek.
Akartam én ezt és azt
Virágot és szép tavaszt.
Húsz évvel még ez előtt
Láttam én egy szebb jövőt.
Kezdetben volt a káosz
Nem illett az a mához.
Húsz év alatt a világ
Nem lett más csak szétzilált.
Azóta a féreg rág
Sajnállak te új világ.
Mindenben a rossz a jó,
Sánta kutya és a szó.
Értelem kell nem a pénz
Bár az soha nem elég.
Hitünk legyen a remény
Bár tudom, hogy az, kemény.
Örök bennünk a hitünk,
Vajon most miben hiszünk?
Hiszek, vagy nem akarok
Legyünk újból szabadok.
Építsünk egy új hazát
Mit a szívünk jónak lát.
Szabad mindig az lehet
Kiben van szív, szeretet.
2010-09-10
ZETA