Kormos felhők vánkosa az égen,
Csupasz földön alszik lent a táj.
Megkukult a tücsök is a réten,
S nem béget a loncsos balga nyáj.
Kóbor farkas válik a gubából,
Krumplit hámoz unottan a pásztor.
Pipára gyújt egy kérkedő kémény,
Részeg módra tekereg a füst,
Pálinkával elstartol az élmény,
Illatával hívogat az üst.
Kormos pulin, mint a virágbimbók,
Ityeg-fityeg ezer agyagcsimbók.
Pokol tüzén felfortyan az étel,
Madárlátta kenyér kézre kél,
A juhásznak kedves elégtétel,
Hogyha eszik, sohasem beszél.
Jó bor után kedve sem mogorva,
Éled a szél, parazsat kotorva.
Lámpást gyújt ez Isten, ott fent, távol,
Kutyaszájból felszakad az ú,
Hazatért a mesék világából
Királlyá lett legkisebb fiú.
2010-09-11