Kísértetpalota XII. rész: A hálószoba
Írta: Hullocsillag Dátum: Szeptember 12 2010 05:49:37
H
Az első szolgafélét a hálószobában láttam.
Igaz – ő halott volt, s egy régi széken ült;
Valamikor lakáj lehetett, csinos frakkba zártan,
Mígnem, a széken, békében elcsendesült.
Teljes hír
Az első szolgafélét a hálószobában láttam.
Igaz – ő halott volt, s egy régi széken ült;
Valamikor lakáj lehetett, csinos frakkba zártan,
Mígnem, a széken, békében elcsendesült.
S most porló-szürkülő, aszott múmiaként őrködik,
Szemürege üresen, feketén ásít,
Letört állkapcsa az ölébe bújva rejtőzködik,
Merev bal karja pedig rendre utasít,
Kitartva, mintha csak szalutálna, még utoljára,
A levegőbe fagyasztott mozdulattal;
De aztán pillantásom tovakúszik az ujjára;
Kinyújtott mutatóujjra, egy célponttal,
Mutatott valamit, egy pontot; a hálószobában,
Túl baldachinos ágyon, túl könyvespolcon,
Túl komódon, túl szekrényen, túl a tükrön, a falban,
Egy gondosan álcázott, aprócska gombon
Állapodott meg az imaginárius egyenes,
Mi iránytű-ujjából, mint forrás, fakadt.
Kis gomb, intarziába rejtett fogaskerék s mágnes;
S a szerkezet rozsdás működésbe haladt.