Radnai István:
TAKARATLAN
bordák kosarában mint tejesüveg
lötyög benne a vér bök karon szorít
és zúg mert bennem forog a szél
csak szellő mégis hajlít egy ágat
mely megfeszül mint fűzhurok
a lábam messzi van annyira hogy
szívtelen csak íjhúr éled s megfagy
pedig nem is fázott belerúg a takaróba
a bordák kosarában kihordom
belőlem vér és víz folyik
még nem ezer lándzsa hátulról
ér kutatja a kór köreit összeforrok
szorítások egészen a lábamig
míg a görcs nem enged
nem a szív a foglya csak a víz
amely jobb híján a homlokomon
távozik mert valahol kell neki
ilyen a test csont és bőr
ruházat közötte némi hús
az inak feszítenek minket
s hátranyilaznak lóhátatlan
horgászbot tartja hajlik ezért
kosarában ficánkol a szív
lassan elúszik s bennem
hagyja horgait
kosarában mellyel bevásároltam
magam lehetek a tejesüveg