Ébredés
Írta: vallejo Dátum: Szeptember 13 2010 08:30:47
Gy
Szelíden szuszog föld mélyén a mag,
Bár henyélni látszik, de nem hanyag,
Még nagykabátba bújnak a napok,
Még fagyosat lehelnek hajnalok
Teljes hír
Szelíden szuszog föld mélyén a mag,
Bár henyélni látszik, de nem hanyag,
Még nagykabátba bújnak a napok,
Még fagyosat lehelnek hajnalok
Mélán derengve a csontos fákra,
Álmos pillantás a kopár tájra.
Az idő feledve emlékeit,
Nem sürgeti még ólom lépteit.
Sivár miatt nem tátong bennem űr,
Zsibbadó lelkem hallgatagon tűr,
A tegnap vendége, duhaj zordon,
Már áttámolygott a szürke ormon,
S a fény reménye türelemre int,
Mert tudom jő az ébredés megint.
Látom, még gyenge bágyatag a nap,
Majd magasabbra hág, s erőre kap,
Meleg aranyát marékszám szórva,
Köszön szép reggelt a szunnyadóra.
Térdelőknek hóna alá nyúlva
Segít felállni újra és újra.
Alvó élet midőn héjat vedlett,
Földre terített rongyossá feslett
Avarpaplanát félre sodorja,
Nyújtózkodása az első dolga.
Majd szárba szökken, dús bimbót fakaszt,
S hirdet mosolygós, lágy táncú tavaszt.
Illat gomolyog zsenge fű között,
Amint a táj virágba öltözött.
Hitet keményít az örök törvény,
Sorsunk bár lehet kavargó örvény,
Mióta bölcsőnk Isten tenyere,
Így forog, pörög az idő kereke.