Már alkonyodik
Írta: amazonasz Dátum: Október 20 2007 14:13:55
V
Kézen fog a csend, s én hozzá simulok.
Teljes hír
Szívem helyén ezernyi jajszó hörög.
Nyomomban elvesztett múltam dübörög.
Lihegve száguld meggörbült, ócska síneken,
csikorgó, rozsdás, elny?tt szekerem.
Árnyak és lidércek szikráznak,
káprázat hegyeken másznak,
felmegyek,
de nincs helyem.
?rjöng? vad orkán tombol a szirteken.
Zuhanok újra egy lavinába.
Ott állt fenn a lelkem, magamra várva,
egy ócska, kopott kabátban, a jéggé fagyott könnyeken.
Ám el nem érhetem.
Elny?ttem az éveket.
Megfeslett szívemet még tartom egy kicsit,
már alkonyodik.
Összed?lt álmaim romjaiba botlom,
most látom,
csupán egy halom csonton,
imbolygott végig eltévedt életem.
De nem kérdezem.
Kézen fog a csend, s én hozzá simulok.
Sándor Gyula