Minden stációt megjártam.
Megvívtam minden harcot,
hogy szelídüljön
emlékeimben
az arcod.
Ne lássam, hogy a kezed
dühtől remeg
és a szemed
a rideg, jéghideg
mélység kékje lett,
mikor azt mondtam,
hogy
vége lett!
Magdolna nem kérhette szebben,
hogy bűne bocsánatot nyerjen
mint én,
hogy feledjelek.
És ez így volt rendjén.
Mert úgy szerettelek,
mert úgy szerettél engem,
hogy ezt nekem
meg kellett tennem!
***
Megsimogatlak.
Megsimogatom a képed,
és tudom, érzed
hiányod lyukat éget
életem egén.
Hagyom, hogy elborítson,
betemessen
és
visszakússzon belém
az érzés.
Még mindig van kísértés