AZ ÉLET SZEKERÉN
(Szűcs István)
Felszállunk hát, és indulunk!
Kocog velünk a kis szekér.
Vidáman telik hajnalunk,
álmunkban olykor visszatér.
Elérve már a délidőt
a tempó kissé csöndesebb.
A hátralévő út előtt
pihenni most még nem lehet.
Aztán mikor leszáll az est
utunknak vége. Alkonyul.
Pihenhet végre már a test.
S a kis szekér tovább gurul!
(2010-09-14)