A villanydróton fecskék gyülekeznek
örök vándoraink útra készülődnek.
Fehér-mellényes kupaktanács
vitatja tán épp az indulás napját.
Itthagynak minket,hogy várjuk az őszt
ki tudja,ők megérik-e a jövőt?
Hisz hosszú az út,hol várja őket
másik hazájuk,átvészelni a telet,
hogy tavasszal majd visszatérjenek
víg csiviteléssel hozzanak új kedvet.
Most kalandra éhes fecskefik
próbálgatják erősödő szárnyaik.
Szelek hátán szállnak a kéklő magosba,
hova minket csak gondolat repít.
Ma még a napfény a múló nyarat idézi,
de a hűvös szél már szeptemberi,
ahogy a fákat hajolni készteti
a közeledő ősz előtt,
míg átsuhan a diófák fölött
istenhozzádot intvén búcsúzónak
a kék ég vándorainak.