Elfojtva
Írta: hipervandor Dátum: Szeptember 17 2010 08:15:15
Z
Még nyelvemen olvad ízed.
Kaján mosoly fut ajkadon,
ahogy rajtam egy végsõt löksz,
vak zuhanásra kárhozom.
Teljes hír
Létem, létedtõl megfosztott
valójában térdepeltet,
hajamba marva, ujjain
csillannak hozzád vércseppek.
Még nyelvemen olvad ízed.
Kaján mosoly fut ajkadon,
ahogy rajtam egy végsõt löksz,
vak zuhanásra kárhozom.
Megfordul velem a világ,
mennyé szelídül a pokol
s az égen csillagok égnek,
mint szeplõid az arcodon.
Nyújtsd felém tenyered, kérlek,
hogy nekünk jövõt jósoljak.
Látnom kell: bevégeztük, egy
hallgatásra ítélt szóval…
2010.02.23.
Miklós Imola