Kísértetpalota XIV. rész: A bálterem
Írta: Hullocsillag Dátum: Szeptember 17 2010 09:25:27
Z
Mert szörnyű tél aratott a hideg tükörteremben;
Hó szitált a semmiből, jéghideg permet,
Teljes hír
A rövid, ám sötétlő szörnygarat titkos folyosó
Az elhagyatott bálterembe torkollott,
Száz és száz tükör falára s padlatára hullt a hó,
A zord télből, mit hátra a Halál hagyott.
Mert szörnyű tél aratott a hideg tükörteremben;
Hó szitált a semmiből, jéghideg permet,
Jégvirágszirmok nyíltak a dermedt üvegkertekben,
Zúzmara ölelte a meggyilkolt termet,
Gyilkos jégcsapok nőttek a mennyezet freskóiból,
Mint fagyördög tűhegyes üvegfogai,
És az éterből rekedtes, megfagyott muzsika szól,
Akár halott zenész halott dallamai,
Késélekként cikázva által a téli csarnokot,
S mint tőrpengén korcsolyázó jégdémonok,
Halálhideg hókísértetek öltenek alakot,
S megszólalnak valahol a rézharangok.
Szárnyakra kél az utolsó, vészterhes bál repríze,
Újra meg újra, mint beakadt hanglemez,
Életre ébred a volt-estély hangja, képe, íze;
És szellem szellemmel táncvizekre evez,
Felidézvén a színes színektől pompázó múltat,
Mely fájdalmas, hűs téljelenbe öltözött,
Felvonván újra az egykori tragédiafátylat,
Mikor a vigasságba halál költözött.