A régmúlt kavarodásában akartalak egyszer téged,
Érzéseimet Te kikacagtad, sőt...
Lelkembe egy kriptát építettél,
Hogy mára kimondjam: Nem akarlak...
Szavam erősen visszhangzott,s nőtt.
Valamikor mélyen szerettelek s ez fáj még ma is,
Esküszöm hozzád soha vissza nem térek,
Hát nem érted ? Árulásod méreg
S nem tudok néked megbocsátani...
Máig félek.
--------------------------------------------------
Reggel van és kellemes,
Tücskök, bogarak kint vannak a Napon,
Melegszenek s a csillagokban álmodnak...
Míg én továbbra fekszem ágyamon.
-------------------------------------------------
Megérkezett a Kék,
S az Ősznek napjai,
Mint aszott, száraz faleveleknek...
Fekete asszonyai.
------------------------------------------------
Azt mondják arra ki iszik: Az Ég elítéli,
Hogy mennyi ebből a valóság nem tudhatom,
S ha az iszákosok a poklot megtöltik,
Az Édenkert üres lesz, merem állítani.
--------------------------------------------------
Igyál bort, hamarosan Te is átléped a küszöböt,
És magaddal nem fogsz semmit vinni,
Ez itt a nagy titok: A tulipán lerázott szirmain
Nem fogsz újra virágozni.