Ne hidd, büszkeség nem tölti szívemet,
Midőn egy levegőt szívhatok veled!
Hozzád szólok, kinek külcsín a lényeg,
S a sokat sejtető pénztárca méret.
Cicomázott díszcsomag belbecs nélkül,
/ Tán egyszer e szót is megérted végül. /
Bosszúságom győz örömöm felett,
Ha festék díszíti az üres fejet.
Értelmetlen szavad sok "izé" között,
Édes anyanyelvünk hová költözött?
Bár idegen nyelved szól felső fokon,
"Trágárul" vitatkozol a dolgokon!
Hallgatom, tudásod milyen csenevész,
Tudd, Arany János nem sarki ékszerész,
Hol birtokolni hív piercingek hada,
Talmi csillogást ígérő garmada.
Mit érsz ha riszálsz és mozgásod kéjes,
Miközben lelked sivár vagy sekélyes.
Makacsul hajszolsz aktuális trendet,
Foggal-körömmel gagyi értékrendet.
Életed része lett, olykor hevesen,
Az óránként cserélt igaz szerelem.
Hát ezért nyílik a dekoltázs mélyen,
Nehogy a barátnőd előtted lépjen.
Ó, a jó bulik, hol a véred hevül,
Gátakat bont és bárki lehet felül,
Mert nem viseli azt az ember lánya,
Ha érintetlen lesz az éjszakája.
Fontosabb érdek a pasi vadászat,
Negyedik műszakba űznéd anyádat,
Csak tiéd legyen a jó cucc, a menő,
Mely húszezer felett már megvehető.
Gondoltad? Néked elég csak akarni,
Néki kell óraszám mocskot vakarni!
Mond! Eszedbe jut édesanyád cukra,
Míg konokul jársz butikról butikra?
Nem osztozom véled olyan nézeten,
Hogyha már szült, hát szolgálni kénytelen!
Ma még csak a hiú csillogást látod,
S nem a mögötted ólálkodó ráncot,
Kopik a máz, az idő győz test felett,
Aszottra cseréled a babafejet,
Akkor büszkén szüléd helyébe léphetsz,
S te leszel gyermeked számára érdek.