némaság simítja ajkamat
bent ragadtak a szavak
talán egyszer elkopik a gondolat
mire kádhoz érek
értelmét veszti a fürdővíz
elalszik a gyertyafény
nehézzé válnak a tárgyak
csövek nyikorgása hallatszik
átjár a huzat
úgy teszek mintha nem fáznék
s lassan beterítem önmagam
leülök
várok valamire
ajtó nyitást
egy lépést
itt a semmiben..
törölközőben érzeni vélem az illatod
kifoszt a pillanat
kapcsolhatnék lámpát
de akkor sem látnám az arcodat