Ötven felé szalad velem
A fapados világ,
Nem fékezik sem névnapok,
Sem oktalan viták.
———
Tériszonyokról sustorog
Az elvénült Idő;
S nem gyorsít és nem lassít fent
A mozdonyvezető.
——-
A tűzvonalban szolgáltam,
Tudhatja a világ,
Sohasem kacsintottak rám
A lógós pálmafák.
—-
Szolgálok ezután is még,
Amíg szolgálni kell,
Sallang, cím, dísz, libéria
Régen nem érdekel.
—–
Régi elvtársak, új urak
Spóroltak béremen,
Kinyalhatják a seggemet,
Ha majd megengedem.
——–
Királyi jókedvemből én
Adok, mert adhatok,
S ha többet adni nem tudok,
Majd gyorsan meghalok.