Egyszer minden véget ér...
Írta: margo Dátum: Szeptember 19 2010 08:08:20
Gy
Csendes eső hull most odafentről,
s a cseppek futnak végig ablakon,
bárcsak lelkem tépázott magánya,
suhanna így könnyekben arcomon.
Teljes hír
Csendes eső hull most odafentről,
s a cseppek futnak végig ablakon,
bárcsak lelkem tépázott magánya,
suhanna így könnyekben arcomon.
Mint vasabroncs úgy szorul szívemre,
rideg közönyként dermesztő szavad.
Miért hasított éles tőrként belém?
Miért fagyott a forró hangulat?
Emléked ma már a múltba réved.
Mi egykor kincs lesz, tán édes lehet.
De gyászruhát húz a bűn a sorsra,
most haláltusát vív lelkem felett.
Újabb ajtó zárult be előttem,
még állok ott a rézkilincs előtt,
Néha érzem, nincs zárva, de félek.
Rossz kopott ajtó két lélek között.
Ily egyszerű lenne a sors, az élet?
Ha bezárul, a döntés rajtam áll?
S ha kinyitom, te ott leszel? Félek...
Hát búcsú nélkül ballagok tovább.
2010. 09. 18.
"A kihullot könny megbosszulja magát azon, aki okozta." /Jókai Mór/