Emberi út
Írta: Antoinette Dátum: Szeptember 19 2010 14:32:51
Gy
Felettünk uralkodó rideg nappalok,
mint szemünket parázsló apró csillagok-
fülünkbe suttognak, majd zsibonganak.
Simogat engemet a hajnali harmat-
szeretetet kérünk...nem hatalmat!
Teljes hír
Szárnyal most messze vidékre a gondolat,
s úgy tűnik el, mint egy várva-várt pillanat,
melyet az ember ha epedve vár- nem jön,
s elvész a vágyakozás, mint a nevetés,
vagy mint egy cél nélküli keresés...
Utunkban szánakozás, sajnálat, irigy
eltiprás- és elhervadunk- ki úgy, ki így...
Megkeseredett néma ember - roncs marad,
vagy kiáltó mégis halk világ-üzenet,
ki kapja majd e verses füzetet?
Néha vasakarat és félénk bátorság-
egy zöldellő, gyenge, vihar tépett faág.
Végleg búskomorak csak akkor lehetünk....
ha majd a művészt egyszer orvul lelövik
ha a faágat egyszer letörik.
Felettünk uralkodó rideg nappalok,
mint szemünket parázsló apró csillagok-
fülünkbe suttognak, majd zsibonganak.
Simogat engemet a hajnali harmat-
szeretetet kérünk...nem hatalmat!