Fekete tulipán
Írta: hipervandor Dátum: Szeptember 19 2010 17:11:01
Gy
köszönöm csodád az égnek
és tovább kívánom perzselni
ha te is akarod,
hát kérd,
Teljes hír
Tiltott percekben
némán markoltad kezemet,
mikor ott feküdtem lázban,
élet és halál között
és a te nevedet suttogtam.
Jöttél és voltál nekem,
mint eltitkolt kincsem
ragyogtad be
fátyolos tekintetem
zápornyi könnyeit
és felfeslett tudatom alól
szedegetted össze
életem morzsáit.
éltettél
te éltettél
engem
Adtál mindent nekem
de nem követeltél soha,
csendben óvtad lelkem
és aggódásod ablakában
egy virág nyílott a Napra,
sziromnyi érzelem,
szürke óráink sugara
a hétköznapok tengerén.
Létem hulláma lettél,
elárvult hajótöröttként
zátonyodra futottam,
megrekedtem rajtad
és mikor feladni készültem,
belém szíveddel csiholtad
újra lángra a reményt,
s most azért, mert vagy,
hálaadásra kulcsolom kezem,
köszönöm csodád az égnek
és tovább kívánom perzselni
ha te is akarod,
hát kérd,
a szívedbe rejtett
szenvedélyt.
2010.01.09.
Miklós Imola