Duna-parton
Írta: Antoinette Dátum: Szeptember 20 2010 17:27:54
Gy
Erősödik már lassacskán a szél,
hullámzik a hajó, hullámzom én,
retteg a lelkem a víz fenekén.
Teljes hír
Nagy tömeg felhő a Duna felett,
nem vagyok más, csak egy néma lelet,
nem tudok semmit mondani neked.
Rozsdás, sárga lánc hever a kompon.
Egymásba kapaszkodó szeretet,
mi összefogja a vas-szemeket.
Fehér óriás szeli a habokat...
a Duna folyásnak miért felfele?
Ezt a kérdést minek írtam ide?
Erősödik már lassacskán a szél,
hullámzik a hajó, hullámzom én,
retteg a lelkem a víz fenekén.
Szalad egy vonat a másik parton,
jaj a szívem is rohanna vele!
Kacagnak az autók, sírnak bele...
A partról vidáman kiáltanak,
nem megyek biz' én innen velük el.
De nem kiáltok választ, nem felel...
Kilóg egy tincs rég a sapkám alól,
azzal játszik egy ideje a szél...
A Nap is fényesen figyelni vél.
Zeng a híd mögöttem, megtörött csend
hová mész? ráz a hideg, mennem kell!
...fejemben száz gondolat menetel...
Távol fák ölelik a vad folyót.
Víz felett nesztelen száll madár,
a Duna hömpölyög, Duna nem vár...
Tisztul a kék ég a Duna felett,
nem vagyok más, csak egy néma lelet,
bár elmondanám az életemet...