El kell mennem...
Írta: Totya Dátum: Szeptember 23 2010 15:44:09
N
Lehet hogy Te nem szerettél igazán engemet,
De őrizd meg az emlékemet a szíved legmélyén,
Hogy volt valaki aki inkább az életét feldobta,
Mert téged még annál is jobban szeretett!
Teljes hír
Borult fellegek gyülekeznek haldokló lelkem fölött.
Egyre hűvösebbek az éjszakák és a könnyeim is egyre gyakrabban hullnak.
Én is elmenni készülök, mert nem tudlak elfeledni.
De hová mehetnék nélküled...?!
Pedig már nem a régi vagy amiért igazán megszerettelek.
A lelkembe tiportál,csalódást okoztál és azt Hittem meggyűlöltelek.
De hiába minden hisz titokban még mindig Nézlek Téged Anélkül,hogy Te észrevennéd.
Még mindig annyira szép vagy.
A szemed, a mosolyod, a nevetésed.
Még mindig szerelemmel figyellek téged.
Hiába mondogattam szomorúan és kisírt Szemekkel,hogy hozzuk helyre ami elmúlt.
Neked semmi nem számított,
Az sem,hogy minden véget ért.
Hiába akarlak gyűlölni nekem nem megy.
Összeomlott minden.
Pedig olyan boldogok voltunk együtt.
De döntöttem!Elindulok.
Talán egyetlen egy hely van ahol elérhet a végzet!
És ahol már senki sem bánthat.
A Föld alatt egy sötét koporsóban már a Szívdobbanások nélkül.
Egyetlen emléket magam mögött hagyva.
Egyetlen egy papírt amin ez a pár sor neked szól:
Lehet hogy Te nem szerettél igazán engemet,
De őrizd meg az emlékemet a szíved legmélyén,
Hogy volt valaki aki inkább az életét feldobta,
Mert téged még annál is jobban szeretett!