Amikor véget ér
Írta: hipervandor Dátum: Szeptember 24 2010 14:22:23
MM
Egyetlen mozdulatod kellett,
mely rostjaimnak feszült
és megolvasztva sejtjeimet,
létem cseppfolyossá tette.
Teljes hír
Amikor véget ér
Egyetlen mozdulatod kellett,
mely rostjaimnak feszült
és megolvasztva sejtjeimet,
létem cseppfolyossá tette.
Mint hõségtõl szenvedõ vad
úgy kortyoltál belõlem,
kielégíthetetlen vággyal,
újra és újra magadhoz martál.
Egyetlen lépésed kellett,
s szétszórt érintéseid alatt,
süllyedõ víztükrömbõl,
mint ezernyi sérült katona
az elvesztett csata után,
hullám-könnyek hada menekült,
kielégíthetetlen vággyal,
te mégis újra kívántad vérem.
Egyetlen szavad kellett,
mely ajkadon reményként ült,
s bár nyomodban settenkedve
tolvajként törtem életedbe,
valóságomat mesévé tetted.
De nem áldás a tolvaj lét!
Bolondként fulladva beléd,
nyelvemen egyetlen szót hagytál,
ahogy egykor érkeztem hozzád,
úgy küldtél a hátsó ajtón tovább.
2010.06.07.
Miklós Imola