Élned kellene
Írta: hipervandor Dátum: Szeptember 26 2010 11:17:08
N

mint elsiratott könnycsepp zuhan
a tenyerébe zárt, maroknyi földbe.

Teljes hír
Élned kellene

Az elmúlt pillanatok
elburjánzott emlékei,
mint rozoga kerítések feszülnek
lényem gazos kertje köré,
s megingathatatlan pillérein,
mint varjak üldögélnek
a tegnapok…

Várnak… feszülten várnak
és lecsapnak az elsõ csírára,
mely szívembõl,
s nem gyomok magjából
született.

Barbárok hada ez…
nem számít nekik, átok vagy áldás
zuhan-e fejükre,
károgva zabálják fel
az egyszer volt Paradicsomot!

A távolból egy elkeseredett kiáltás,
kertészem hangja száll felém
de kipusztult valóm képe már,
mint elsiratott könnycsepp zuhan
a tenyerébe zárt, maroknyi földbe.

S már csak egy sóhaj,
mely távozó reményem érinti,
egy sóhaj és egy torkán akadt gondolat:
“sajnálom… még élned kellene”

2010.05.09.
Miklós Imola