Doberdói ballada I. ének
Írta: gufi Dátum: Szeptember 26 2010 19:05:22
N
Honvédeknek szól parancsa,
Vonuljanak délnyugatra,
Határszakaszt védjék ott meg,
Doberdó már el nem veszhet.
Teljes hír
Doberdói ballada
I. Ének
Költő lantján száll az ének,
Hősök hantján virág éled,
Szomorúan szól e dallam,
Mert a múlt felfoghatatlan.
Hitszegővé vált egy barát,
Szép hazánkra fené fogát,
Elindult az olasz csizma,
Hogy a barbárt letapossa.
Magyar lőn a barbár nemzet,
Német és az osztrák mellett.
Csapatait bátorítván
Szónokol az olasz király.
Monarchiát lerohanjuk,
Bécs városát elfoglaljuk,
Magyar honra innen törünk,
Ünnepelhet hős seregünk.
Tirol, Krajna, Karintia,
Ausztria tartománya,
Monarchia része vagyunk,
Ferenc Jóska a császárunk.
Honvédeknek szól parancsa,
Vonuljanak délnyugatra,
Határszakaszt védjék ott meg,
Doberdó már el nem veszhet.
Így kezdődött ez az ének,
Doberdó nagy gyötrelmének,
Olasz fronthoz semmi közünk,
Mégis felvonul seregünk.
Napra nap jött, éjre éjjel,
Magyar honvéd bősz erénnyel,
Mint faragott márványoszlop,
Tartja magát, meg nem inog.
Teltek múltak a hónapok,
Tűző nap, majd kemény fagyok,
Ütközetek, csaták sora,
Megdermedt a front vonala.
Albert Ferenc 2010.