LXXXVII. szonett
Írta: LouisdelaCruise Dátum: Október 22 2007 11:02:56
Míg szántatlan muharod nem veti
Magjával, a várt H?s, vágyott Szeret?;
Sp
Teljes hír
Szántatlan muharod
Míg szántatlan muharod nem veti
Magjával, a várt H?s, vágyott Szeret?;
Méhed legyen term?föld inkább, mint
Borostyán futotta, sötét temet?!
De értéked, (ha aranyad) befekteted
Vele, majd cseng? érmeként kamata
Naponta mosolygó egyke-gyermeked,
Családfád, új ágának, új hajtása!
Míg ha veszni hagyod, magad értékét,
S életnek csak silány adósa maradsz;
Fád, viszi a roncs-enyészet, s hírét, még
A Más hitele sem bír, maradra majd!
Így, mit Múlt-?seid értékbe fektet,
Te, pazarlod azt mind; Értéktelenbe!
20070530
Louis De La Cruise
Minden jog fenntartva!