Előttem örvénylő vizek
Írta: szhemi Dátum: Szeptember 28 2010 18:02:33
N
Mert alattam örvénylő vizek rohannak,
lélektorzókat sodor, meg fuldokló reményt,
majd eltűnnek, elnyeli a pokol zuhataga,
bár küzdenek még az álmok, de a távolban szétfoszlanak.
Teljes hír
Rohanok, mint akit űznek a tegnapok,
mellettem ziháló tüdőm visszhangja lohol,
s izzadt testembe remeg a félelem.
Nem rabló, nem veszett farkasok üldöznek,
de gyilkos szavak, álnok tekintetek, s az irigyek
elöl futok, ha utol érnek, széttépnek.
Előttem örvénylő vizek, a jövő félelme,
és híd, sehol, csak egy lyukas bárka,
már félig elmerülve, mintha magamat látnám,
merni a zavaros vizet, kezemhez tapad a mocsok
régi álmok szennyese, mit lemosni nem lehet,
mert belém itta magát, mint az évek mérges lehelete.
Meredek part, csúszós sziklák éles foga mar,
és botlani csak egyszer lehet. Én félek.
Mert alattam örvénylő vizek rohannak,
lélektorzókat sodor, meg fuldokló reményt,
majd eltűnnek, elnyeli a pokol zuhataga,
bár küzdenek még az álmok, de a távolban szétfoszlanak.