Jönnek felém az emberek
Írta: marica Dátum: Szeptember 30 2010 10:06:09
MM
Sír a szél, pergeti fák könnyít,
Szivárvány múltat hullat elém,
Köztük csak Ősz hajam virít.
Teljes hír
Jönnek felém az emberek
….És színes falevéllel kopogott
Az első ablakomon,
Mikor szótlanul álltam ott,
Széllel libbent, szinte csalt!
Mentem utána csendesen,
Pedig végtelen felkavart.
Színes erdőbe vezette utam,
Tudatlan követtem Őt,
Mit rejt? Kanyargós, erdei futam!
Sír a szél, pergeti fák könnyit,
Szivárvány múltat hullat elém,
Köztük csak Ősz hajam virít.
Három másik követi Őt,
Sorban állnak, várnak, hogy varázsát
Fesse erezetek alatt, s fölött.
Felvettem egyet. Olvastam kurta sorok között,
A nyár melegét sugallta,
Mi elhagyott rögtön, mikor felém köszönt.
Vajon mit hoz a következő? Hisz ő is élni akar!
Vihart? Könny özönt, napsütés között?
Érzem: Kegyetlen. Bizton avart Kavar,
S majd harmadik foszlatja a színeket.
Egyszer csak hoz fehér lepelt.
Isten tudja! Még bár mi lehet…..
……A negyedik fészkel Szeretet ünnepet,
S az égi megnyugvás után,
Egy tiszta új életet.