Kísértetpalota XVII. rész: Az üvegház
Írta: Hullocsillag Dátum: Szeptember 30 2010 17:58:02
Gy
Akár halott kertész árnyéka, meg-megsimogatja
Szeretett üvegház-kertje szülötteit:
Az elszáradt fák cement szürke törzsét megsiratja,
És megsiratja porba hullott szirmait
Teljes hír
Sír hideg üvegkripta födémű börtönépület
Rég halott virágok, cserjék és fák fölött;
Mint halálálomba beleszőtt fél-éber révület
Sétál a levegő a növények között,
Akár halott kertész árnyéka, meg-megsimogatja
Szeretett üvegház-kertje szülötteit:
Az elszáradt fák cement szürke törzsét megsiratja,
És megsiratja porba hullott szirmait
A drága rózsáknak, árvácskáknak, orchideáknak,
Tulipánoknak és amarilliszeknek,
És a számtalan egykor színpompás élő csodáknak,
Mik fejet hajtottak a gyilkos időnek.
Kopasz bokrok, levelek nélkül, mint csontvázak sírnak,
Mint halál színe, szürke-fekete minden;
Hátat fordítok a szívszaggató üvegház-sírnak,
S lehajtott fejjel, némán távozok innen.