“Csillapul a kinti gond:
Szar a világ, tök a tromf!
Szúnyog zümmög, misét mond,
Reménykedik a bolond,
S mert az élet ganédomb,
Gyorsan hervad el a lomb.
———
Európa? Rozsdás satu,
Szar a világ, tök az adu!
Az otthon egy kicsi odú,
A Haza magas homlokú,
Gyalulja pénzügyi gyalu;
Sír köré épül a falu.
——
Foszló élet; kontra multi,
Szar a világ, tök az ulti!
Vagy az alapkő lazult ki,
Vagy valami fontos múlt ki,
Áldó kéz hiába nyúl ki,
Minden globálisan hull ki…
———
Minden álmom göthös, beteg,
Szar a világ, passz, emberek!
Külföldre készül a gyerek,
Ahová én sose megyek,
Fekete víz, rohadt retek,
Mióta vagyok: fizetek.
——
Sok ezer rossz bankó-cetli,
Szar a világ: piros betli!
Nem aratni, mégis vetni,
Az asztalon csupasz vekni,
Ördög fog rabságra vetni,
Úgyis jön; nem kell sietni.
—–
A róka a bőrét vedli,
Eljön a terített betli;
A világ: szagos fuszekli;
Magunk maradtunk szeretni…
Szar világ: terített betli;
Ha drága: magam megyek ki!”