Minden rezdülésemmel...
Írta: Csontos Gabriella Dátum: Október 01 2010 08:01:39
Gy
Foglya lettem két szemednek,
szépívű szád okos szavának.
Képzellek én a mindenségnek...
mutatnálak büszkén a világnak.
Teljes hír
Minden rezdülésemmel...
Lelkem feneketlen kútjába
alámerült szíved s tiszta lelked.
Hasztalan kapálódzik,hiába,
mert szerelmem onnan el nem enged.
Szívem,akár a bilincs,fogva tart,
erős kapoccsal érzelmem leláncol.
Átfonok rajtad megannyi kart,
lehetsz bár a messzeségben távol.
Nem engedlek téged elillanni,
a boldogság amúgy is tűnékeny.
Engem is fogva tart valami...
s a szerelem oly törékeny.
Foglya lettem két szemednek,
szépívű szád okos szavának.
Képzellek én a mindenségnek...
mutatnálak büszkén a világnak.
Kincsre leltem,amit más hetykén
eldobott,talált helyette mást.
S e kincset boldogan örököltem én,
mondva érte köszönő fohászt.
Megleltem benne,ami életemnek
újra értelmet ad,örök tavaszt,
Vége van szívemben a gyötrelemnek,
lénye bennem új szerelmet fakaszt.
Olyan vagy nekem,mint tiszta,
hűs vízű forrás,éltető elem.
Csobogó lelked édes szavát issza
kitikkadt,vergődő életem.
Szemed parázsló fénye ad
újra életet szememnek.
Zengő,erős szavad
víg,daloló erőt életemnek.
Hogy is engedhetnélek el,
hisz te vagy nekem a szerelem.
Ha a múlt ködében leszel,
elmúlna veled az életem!