Kísértetpalota XVIII. rész: A kert
Írta: Hullocsillag Dátum: Október 01 2010 19:40:17
Gy
Eltemették a föld fölött; volt-kertjének fárosza
Lett, örök-örök bánatba pecsételve,
Halott virágvilágának lett halott dicshimnusza,
Teljes hír
Magam mögött hagytam a gyászoló kertész árnyékát,
Aztán megleltem a síró kertészt magát,
Halott volt ő is; a sövénynek támasztotta hátát,
Míg őrizte örök-alvó virágágyát.
Őrizte örökké – őrizte halott a halottat.
Ásójára könyökölt, mint száraz szobor,
Hályogos szemmel vizslatta a horizontvonalat
Tépázta bár eső-hó, tépázta bár kor.
Eltemették a föld fölött; volt-kertjének fárosza
Lett, örök-örök bánatba pecsételve,
Halott virágvilágának lett halott dicshimnusza,
Régen megölt, halott szeretettel telve.