A lepke halála
Írta: hubart Dátum: Október 02 2010 10:24:40
Gy
Egy szegény kis lepke
Szárnya nem volt tarka,
Szégyellte, cseresznye-
Levéllel takarta.
Teljes hír
A lepke halála
(Ballada)
Egy szegény kis lepke
Szárnya nem volt tarka,
Szégyellte, cseresznye-
Levéllel takarta.
Irigykedve nézte,
Hogy a világ ékes,
Vágyott ki a rétre,
Mert az élet véges.
Társra epekedve
Várt, de ily színekkel,
Szegény fakó lepke
Ugyan már kinek kell?
Nappal fának odva
Rejtette, s az árva
Este lopakodva
Indult a nektárra.
Örömöket remélt,
Színre, fényre vágyott,
De meg soha nem élt
Egy kis boldogságot.
Minden hiú képzet,
Messzi, ködös álom,
Közelgett a végzet
Lenge ökörnyálon.
Fásulva bújába,
Tétován kesergett,
Múló ifjúsága,
Mint a homok, pergett.
Lassan hervadt a nyár
Aranyát elvesztve,
Átöltözött a táj
Rozsdaszín jelmezbe.
Leszálltak árnyai
Korán jött estének,
Fáztak már szárnyai
Szegény kis lepkének.
Csendesen merengett
Szélfútta füveken,
Pisla fény derengett
Egy ablaküvegen.
Reménykedve repült
Át a kerítésen,
S hol árnnyal fény vegyült,
Beosont egy résen.
Cifra oltár előtt
Világolt egy mécses,
Az adhat majd erőt,
Immár nem kétséges.
Úgy vélte, malaszttal
Itt a boldog óra,
Szíve áhítattal
Tér majd nyugovóra.
Melegség, fény áradt
A hűvös estébe,
Gyűjtötte most fáradt,
Elernyedt testébe.
Játszva fény az árnnyal,
Öröm lángja lengett,
Lepkénk dermedt szárnnyal
Körötte kerengett.
Csak repült, csak repült,
Felpezsdült a vére,
Éteri öröm ült
Révedt két szemére.
Éltetőn szállt kedve
A zsibbadt erekbe,
Csak repült a lepke
Egyre közeledve.
Szédülten evezett,
Aztán nagyot rángva,
Élettelen esett
Felsercenő lángba.
2010-09-30