Arrabona nem felejt
Írta: csontosmarta Dátum: Október 03 2010 07:09:31
H
Három folyó zihál fülemebe,
rejtett szentély a meder.
Kiürült a régi fészek,
nem kívánt vendég vagyok,
Teljes hír
Három folyó zihál fülemebe,
rejtett szentély a meder.
Kiürült a régi fészek,
nem kívánt vendég vagyok,
jussom hiába követel.
Arrabona lopódzik hozzám,
megnő a múlt homloka,
kirekesztett párbeszéd
térdel a semmi csendjén,
homályba dől a püspöki palota.
Talán nem kellett volna várni,
s arcod arcomba bújna.
Befalazott gyermek vagy,
magába nyelt a város
Danubius ölébe butulva.
Muskátli-szagú mélybe léptél,
szavad felnyársalt virág.
Nincs közös út, nincs béke,
csak az örökölt stigma.
Férceled magányod panaszát.
Meztelen párkányon ül a Nap,
hallgatag benned az átok.
Exhumált fényed közöny,
már nem ismersz magadra,
virtuális mrad látomásod.
Visszhangba tágul a promenád,
emléked belém karol.
Csak léptem zörje méri
az üres idő ritmusát.
Értéked ledöntött kőszobor.