Nem búcsúzom, csak elköszönök
Írta: marica Dátum: Június 06 2007 07:49:16
**********
"Észre sem vettem, hogy feln?tté lettem"
**********
Teljes hír
Észre sem vettem,
hogy feln?tté lettem
a tavaszi hajnal h?s bíborán.
Csak szótlanul álltam
és fájón csodáltam
hamvas kék kezét, ?sz mosolyát
Jóíz? álom
és többé nem látom,
mint hullajtja könnyét
az Édesanyám.
Most búcsúzom csendben
hogy fel ne ébresszem,
ne tudja nékem, mennyire fáj.
Jég hidegteste,
Még sajgott az este,
remeg? lába már merev az ágyban,
Kacsója zárva,
mint tulipán s mályva,
ha várja az éji homályt.
Szép szelíd arcán,
szürke szivárvány,
a lelke már fényben
messzire szállt.
Aludj, csak aludj, aludj te drága,
te vagy most nékem az éj szempillája
Egymásba zárva,
ó Édesanyám.
Utolsó csókom
most reád szórom
kísérjen el hát szép utadon,
Gördül az élet, bársony szekéren
átsuhan éppen a fény kapuján.
Kihunyt a gyertyád mondok egy imát,
mennyország nyitja fény kapuját.
Angyalok hintón
várnak és ringón ölelnek át.
Én átnyújtom néktek,
Ti ?rizzétek vigyázva már,
Az anyát a törtet
az élet gyötörtet,
A mamit, a kedvest,
a sugárzó szemet,
A dédit az édit,
kísérjük végig
a felh?tlen égig
Az emlék útján.
Mi valóra váltunk
minden szent álmot
mit nékünk ? régen
megálmodott.
Aludj, csak aludj, aludj te drága,
te vagy most nékem az éj szempillája
Egymásba zárva,
ó Édesanyám.
2007. április 22.
virradóra