Azokért kik már nincsenek
Írta: iytop Dátum: Október 03 2010 21:30:06
Gy
Napkeltekor néked fognak csiripelni a magányos madarak,
Ott a fekete kereszted ágán ?
S a fűben borúsan a szél csak szalad,
Mindent mondva, csak értsd a szavát nyitott vitorláján.
Teljes hír
S álmaiddal aludni fogsz majd az öröklétben,
Ünnepkor nem lesz ki gyengédséggel átölel,
Legalább egy gyertyát gyújtson sírhelyeden,
S egy könnyet ejtsen, virággal kezében.
Napkeltekor néked fognak csiripelni a magányos madarak,
Ott a fekete kereszted ágán ?
S a fűben borúsan a szél csak szalad,
Mindent mondva, csak értsd a szavát nyitott vitorláján.
Életünk bús, komor és mocsokkal van telve,
Azért más generációk is követni fognak minket,
A sötétség feledésén majd emlékeznek arcodra
S lelkükben a fájdalom magát kitombolja.
Jaj és földdé lesznek azok is kik elfeledtek,
És megrezdülsz a sírban, majd mikor az új élet hív,
Szemeidből az Isteni harmat kicsepeg,
S örök helyeden a Tavasz összes virága virít.