Amikor meghalt a nap
Írta: csobad Dátum: Október 04 2010 12:23:21
MM
Gyarló, bűnös hitetlenek!
Remegjen meg a térdetek!
Mielőtt a nap fölénk ér,
elveszem tőletek a fényt!
Teljes hír
A nép csendben állt, várta a szózatot.
árulók, bűnösök, sok hitehagyott.
A magas szentély díszes fátyla lebbent,
s az elvakult nép hirtelen összerezzent.
Szikrázó szemmel szólalt meg a pap,
Elfajzott népség! Ma meghal a nap!
Elhagytátok hiteteket!
Megtagadtátok az Istent!
Bűnünk miatti haragból
sötét lesz fent, és itt lent!
Gyarló, bűnös hitetlenek!
Remegjen meg a térdetek!
Mielőtt a nap fölénk ér,
elveszem tőletek a fényt!
Súlyos szavak ezek főpap!
Nézd, az imént kelt fel a nap,
és úgy ragyog, mint még soha!
Szegény a nép, de nem ostoba!
Te vagy köztük a legnagyobb!
Úgy néznek Rád, mint bárányok.
Meglátod hitetlen Kerlőn,
a nap ma nem lesz delelőn!
Teltek az órák egymás után
a nép már zúgott, gúnyolódott.
Magasan az oltár mellett
a főpap buzgón imádkozott.
Lassan közeledett a dél,
és a gúnyos szavak mögött
érezni lehetett, hogy a nép,
- bár nem vállalná el - de fél!
És lassan valami történt.
Bár még semmi sem látszódott,
de valami mégis más lett,
valami megváltozott!
Már nem volt olyan éles a fény.
A nap már nem úgy ragyogott.
Elmosódtak az árnyak, és
megfakultak a kontúrok!
Én megmondtam, hitetlenek!
Még nem késő megtérnetek!
Áldozzátok fel vezéretek,
szolgáljátok Istenünket!
Egyre sötétebb lett az ég,
hát feláldozták a vezért.
Oltáron folyt piros vére,
elárulta hűtlen népe!
Vért áldoztunk Istenünknek!
Feloldozta bűneinket!
A népnek új vezért adott!
És visszakapjátok a napot!