Kísértetpalota XXI. rész: A temető
Írta: Hullocsillag Dátum: Október 05 2010 07:49:26
MM
Foglya lettem a földnek. Az elhanyagolt sírhantok
Sárban úszva, egymást követve megnyíltak.
Alattam síró hangon recsegtek a fehér csontok,
S az alvó holtak dühödten felém nyúltak.
Teljes hír
És mindez csak a halál kicsiny előszobája volt.
A temetőkapu, száz lándzsával bámult,
Kitátva démoni pofáját – s az a rengeteg holt
Ott aludt gyomrában, és ott aludt a múlt.
Sűrű könnyel sírni kezdett az eső. Fátyolában
Vakon, meg-megbotlottam; alig haladtam,
Fenyegető sírkövek nyúltak fölém homályában
Az esőnek, és csúszott a föld alattam;
Sáros, iszamós pocsolyatengerré lett az avar,
Meglazult a mélységet takaró réteg,
Aztán eltűnt a talpam alól a talaj, és hamar
Fogoly lettem, mint holló csőrében féreg;
Foglya lettem a földnek. Az elhanyagolt sírhantok
Sárban úszva, egymást követve megnyíltak.
Alattam síró hangon recsegtek a fehér csontok,
S az alvó holtak dühödten felém nyúltak.