A fájdalom,
puha,nesztelen lábakon közelít felém
s a lelkemig felér.
Majd ráül a szívemre,
bíbor köpönyegbe burkolva magát,
hogy ne lássad okát.
És így,
okafogyottan,
csak én tudom, hogy ott van!
********
Már csak Te maradtál nekem.
Ha elveszítelek,
ezer apró darabra törik életem.
Ezer apró darab,
a múlt és a jelen.
Szikrázó, fényes tükör- cserép,
ez az életem.
Fény, és árnyék.
Elgyötört, agyonnyúzott játék.
Könny, és hallgatás,
zöld színű álom,
mosoly egy fáradt arcon,
egy legörbült szájon.
*******
Lobogó gyertyaláng a múltam.
Sárga és lobog.
A lángja, hol nagyobb,
hol kisebb,
fényénél tenyeremben
a kusza vonalak,
a jövőbe visznek.
Mikor utolsó cseppje csordul,
kialszik a lángja.
Pontot tesz tenyeremben,
az élet vonalára!