Csodámba varázsollak...
Csodás éjjel után szép reggelre ébredve
dallal kel ébredő, vágyó szívem melege.
Téged minden szeretettel, óvón ölelve
feléled a bennem rejtőző féltés heve.
Féltelek.A rossz ártó, gonosz szavától,
a félelmek irgalmatlan hadától...
Minden baj áradatától és vad iramától...
Féltelek az érzelmek égő rohamától.
Féltelek. Az igaztalan szavak maró
gúnyától, lelked mélyére égőn taposó
szívtelen, lelketlen lélek élő viharától...
Féltelek élő lelkem bennem élő álmától.
Csodás kelő napmeleg vakítja újra fényedet,
dalban mondom el azt,mi bennem gyújt fényeket.
Nem adom másnak, mi bennem kelt életet -
Te varázsolod szebbé nekem a fényeket!
2010. október 3.