Messzi földön egyedül,
Pislogok nagyokat,
Hogy valaki egy gitáron hegedül,
S égeti a bőrömet a Nap.
Sötét felhők felettem,
Napok óta esik,
Az idő mégis melegebb,
Pedig lassan beesteledik.
A hangulatom síri,
(többi versem olvassátok!)
De igyekszem ezt kiírni,
Remélem, nem hibázok.
Változom. És harcolok,
Egy kegyetlen nyelvvel,
Küzdök a sok ismeretlen raggal
És még több karakterrel.
Hiányzik az otthon,
És fáj a gondolat.
De tudom(?) az ősi hon,
És a szeretet megmarad.