Ősi karnevál.
Írta: Artakos Dátum: Október 06 2010 17:42:43
Gy
A vágy, ami továbbvisz engem,
százezer év óta lángol,
elfojtani lehetetlen,
mert nekem csak ez világol.
Teljes hír
Mélységből villannak emlékek,
csodás dolgokról mesélnek.
Évszázadok, évezredek,
távolból köszöntenek.
Ismerős, régi képek,
a sejtések ködében élnek.
Ahogy zajlik a teremtés csodája,
- míg ember lesz az embrió,
úgy pereg lassan vissza,
bennem, ami előttem volt,
az elmúlt évmillió.
Harc a bozóttal, mocsárral,
vadakkal, emberekkel,
oly emlékek, melyek élnek,
mintha jelenben lennének.
A vágy, ami továbbvisz engem,
százezer év óta lángol,
elfojtani lehetetlen,
mert nekem csak ez világol.
Ősi küzdelmek világa,
színes karneválok fénye,
ős szerelmek izzó heve,
felbukkannak létem egén,
mint hajnalban az égi fény
és nyomában a Nap korongja.
Itt vagyok én, a lét tanúja
nyugodt szemlélője a múltnak.
A pillanat csendes szava,
Amelyek bársonyra hullnak.
Tudom, sivár tájakon járok,
de mégis tobzódó karnevált látok,
őspáfrányok alatt az ősgyepen,
andalgok boldogan, csendesen..