Radnai István:
KIÁRUSÍTÁS
Mottó: "illattá válnak, csak özvegy nővéreim
várakoznak a vasárnapi zsaluárnyékban,
melyet kásásan világítanak át a szedetlen
körték, s nem hiszik el, hogy fiatalságuk
elhullt az esküvői tearózsacsokorban"
Ágh István: Csendélet, szegfűcsokorral
csend éle éled élet után
virágszirom záporoz s utál
minket a tiszta szoba
elhagytuk hogy panel-
sutba heveredjünk oda
ahová a pénz terel
lakatlan s ahol arái porladnak
sírokkal suvadó hegyoldalak
alvad pedig veresen dobogott
halálízű a vér fekete iszap
szemünkben bocsánatkérés csavarog
rí mint kutya ha bepiszkít s kikap
elhagytuk egymást elveszítve
valahol útközben nem volt megfeszítve
lánc bilincs öv heveder
foszlott kérgű fákról fakó levél
poros asztalodon elhever
amit feledtél hogy postára feltegyél
csend-kelengye a beomlott rom
légypiszok sincs lakatlan ablakodon
nincs emlék mit felehetne
csak lelked csontváza halálos ágyon
s az árva isten szerelme
anyád sincs aki megáldjon
s ha a szülői házat eldózerolták
lapátkarja emeli a kinőtt pólyát
nem sír és nem nevet gyerek
a csalán agresszív szagával ráhajol
szedetlen gyümölcsre virágra drága tor
ha te sírsz a semmivel egyremegy
*
lányok pacsuli könnyed fűszeres
illatát szimatolnád megint takony
s tüsszögés bizsereg sebes orrodon
közért ábécé market a fűszeres
ez ám a vidámság különös bolt
rájöttél a csontját árulja önként a holt
(Ágh Istvánnak, tegnapi találkozásunk emlékére)