Újra és újra…
Írta: LouisdelaCruise Dátum: Október 07 2010 20:04:09
Gy
Ízekre szedett, megfáradt gondolataim
Fülledt homályába süppedt napom;
Távolból kísért a Múlt, - s karmai,
Arany betűkkel vésik a dátumot.
Teljes hír
CCCLXX. szonett
Újra, s újra rakom súlyos falát,
De más-napjára mindig porába dől,
(… mint egykoron azaz épülni nem akaró vár,
mely köveit, végül véres habarcsa kötött.)
Ízekre szedett, megfáradt gondolataim
Fülledt homályába süppedt napom;
Távolból kísért a Múlt, - s karmai,
Arany betűkkel vésik a dátumot.
Ma, egy bús dallamra sírt fel a reggel -
Fáj, fáj, egyre jobban fáj minden nap;
Marja arcom tengernyi sós könnye,
S létem koporsója, fedetlen sírjában… - hjaj
(Újra halni kéne!) Suttog minden mára
A Halál, - gránitban izzó betűibe zárva.
És újra…
CCCLXXI. szonett
S ha létem fedetlen sírban nyugszik is
És kínjában haldoklik a jelen, elhal
Minden egyszer, ami egykor szép, s így
A jövő már csak a mindennapok árnya.
„Olyan csodás, gyönyörű volt minden”…
A reggel eme bús dallamra sírt,
Eddig szép, vagy, talán csak hittem -
De sós könnye csak marta arcom árkait,
A Nap is azt mondta, inkább ma nem kel
Míg éhes mérföldek falták vágyait
Reggelek ködében bolyong messze-messze
S nincs, ki életem utolsó perceit
Megáldaná egy cseppnyi kenettel!
Elcsitult a végtelennek tűnő szerelem!
20101007
Louis De La Cruise
Minden jog fenntartva!