A gólyamadár elszáll,
elrepül a színes bogár,
a pillangó és a méh,
a levegő lágy tengerében,
elúszik, mint a nyár.
Elillan minden pillanat,
a perc, óra és a nap,
az évek évtizedek futnak.
Minden, minden csak epizód!
Értelmét keresni nincsen mód!
Csak hinni tud az ember,
amiben száz őse is hitt:
hogy minden életnek
értelme lesz egyszer.
Csak most tartson meg a hit,
hogy őseim nyomában,
ne az elmúlásba szálljak,
hanem célját leljem az útnak,
ameddig bírja még a lábam,
hordozni létem terheit.
Csak most legyen erős hitem,
nem megállni, mint annyinak,
akiknek életük delén,
több virág már nem terem,
sem illat, sem fény.
Múlttá válni: csonka élet.
Pillangóhoz hasonló repdesés.
Aki csak röpke perceket remélhet,
akit sehol, senki sem vár:
annak sorsa a fekete feledés,
ami elmúlik mint a nyár..