Kísértetpalota XXIV. rész: A kazamaták
Írta: Hullocsillag Dátum: Október 08 2010 06:09:31
H
A temető őre megzabolázta gyermekeit;
A csontvázkezek elengedték testemet,
Mint kihalt szikföld engedi el a tölgy gyökereit,
Amit aztán majdan egy vihar eltemet,
Teljes hír
A temető őre megzabolázta gyermekeit;
A csontvázkezek elengedték testemet,
Mint kihalt szikföld engedi el a tölgy gyökereit,
Amit aztán majdan egy vihar eltemet,
A természetnek megindító gyászszertartásával,
A szomorú, ámde büszke temetésen,
Mikor egyesül a föld: Földanya alkotásával,
Ez: a természet. Így volt, és így is lészen.
Míg a torz kísértetpalota a természet ellen
Való, abszurdum elcsúfítása annak;
A számolatlan abnormális kreatúra, szellem,
Lidérc, dúvad, monstrum – csupán azért vannak,
Hogy az oly közel célba el ne jussak soha-soha,
És mégis visz valami erő, előre,
Sújtson bár vészterhes balsors, legyen az út mostoha,
Ezen erőtől kapok újult erőre