Hová tűnt?
A felhők mögül csak szűrve jut felém a fény,
mint fák lombjain derengve bújik elő a napfény,
úgy kapok belőle némi fénysugarat,
s csak halkan hallom dalolni a madarakat.
Nem látom a pillangók édes,színes röptét,
nem hallom suhogni a levelek lágy neszét,
nem veszek tudomást a csodás világról -
csak elveszett képem van a boldogságról.
Valamikor én is fénylőn láttam a napsugarat,
valamikor tisztán hallottam a madarakat,
valamikor láttam a pillangók színes szárnyalását,
valamikor éreztem az élet minden dobbanását.
Valamikor hittem:az élet csodaszép!
Valamikor hittem - de elveszett rég!
Valamikor hittem:oly szép a világ!
Mára már tudom:tűnékeny boldogság!