A jövõ oltárán áldozva
Írta: hipervandor Dátum: Október 08 2010 09:27:13
MM
Már régen nem dacolok a sorssal.
Lassan õszülõ szempilláim,
mint létem áldozatául esett bábuk
tarkítják szarkalábas szemeim
Teljes hír
A jövõ oltárán áldozva
Már régen nem dacolok a sorssal.
Lassan õszülõ szempilláim,
mint létem áldozatául esett bábuk
tarkítják szarkalábas szemeim
s arcomon, a kor húzta barázdákban
rejtõzködik a tapasztalat.
Már jól tudom, egy lyukas garast sem ér
a tegnap még falcsul dúdolt dallam,
a fogak közé fagyott hangjegyeit
jóllakottan piszkálgatja ki Isten
és tenyerembe rejtve sorvadt testüket
magam szórom õket a szélbe.
Már nem számít lélegzés, dobbanás,
végleg elkopott a hallgatás,
megtagadva a múzsa örök csókját,
a holnapok kölcsönvett szaván
írok száz és száz szimfóniát,
áldozva mindent a jövõ oltárán.
2010.08.09.
Miklós Imola