Múzsám "Lívia" IV.
Írta: Sancho Dátum: Október 08 2010 09:51:45
MM
Nyár óta vágyom a nagy találkozást,
Vártam hogy a nap végre estébe érjen,
Szemem, szívem lelkedből szépen kérjen,
Édes hangod suttogjon szerelmi vallomást.
Teljes hír
Nyár óta vágyom a nagy találkozást,
Vártam hogy a nap végre estébe érjen,
Szemem, szívem lelkedből szépen kérjen,
Édes hangod suttogjon szerelmi vallomást.
De nem voltál sehol üres az éji palást,
Augusztus havától forralod vérem,
Nem találom helyem sem időben sem térben,
Odaadnám szívem hogy most meglásd.
Alig éltem túl azt a nagy csalódást,
Hogy nem vagy s illatodat sem érzem,
Üres színpadon árva mikrofon, remeg a térdem,
Behunyt szemmel téged látlak senki mást.
Falnak dőlve csitítom magamban a látomást,
Sóhajom gyönge falevélként röppen a szélben,
Rajta a szó Szeretlek, küldöm szenvedésem,
Érted bevállalnám a lélekvándorlást.